A vörösáfonyát (Vaccinium macrocarpon) darubogyónak is nevezik. Ez a név finom rózsaszín-fehér virágaihoz nyúlik vissza, melyek formájuknál fogva darufejre emlékeztetnek. Az áfonya Észak-Amerika magas lápvidékein nő, közeli rokona az európai áfonyának.
Észak-Amerika őslakosai körében is fontos és nagyra értékelt élelmiszer volt. Az áfonyalé népszerű ital volt, a szárított bogyók pedig a hosszú túrákra és a téli hónapokban voltak részei a mindennapoknak. Manapság az áfonya ismét egyre gyakoribb a konyhában.
Az apró bogyó, a benne található keserű anyagoknak, savnak, pektinnek és C-vitaminnak köszönhetően nyers állapotban fanyar-keserű ízű. Aszalva vagy máshogy elkészítve viszont remekül beilleszkedik több receptbe is, hiszen készíthető belőle zselé, lekvár, szörp, sütemény, müzli vagy akár szósz is.
A bogyók akár néhány hétig is elállnak a hűtőszekrényben. Fogyasztás előtt pedig csak addig forralja le őket, amíg szét nem repednek. Ha hosszabb ideig főzzük, az áfonya ismét keserű lesz.
A mazsolához hasonlóan a szárított bogyók is felhasználhatók süteményekhez, muffinokhoz. Az aszalt gyümölcsöket érdemes lehet 15-20 percig forró vízbe kell áztatni, hogy könnyebben fogyaszthatóbbak legyenek.